Vekerdy Tamás gyerekpszichológus, író, oktatáskutató pénteken este a magyar színházban tartotta meg lenyűgöző előadását Mit kell(ene) tudnunk a gyerekekről és magunkról? címmel, majd a közönséggel beszélgetve fejtette ki a gyermeknevelésről és a kelet-európai oktatásról alkotott, a legújabb tudományos kutatásokon alapuló (lesújtó) véleményét. Az eseményre a Híres Előadók Programját (HEP) beszélgetéssorozat keretében került sor, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Romániai Magyar Üzleti Egyesület szervezésében.

Az utóbbi években elsősorban oktatáskutatással foglalkozó Vekerdy már a bevezetőben leszögezte: a kilencvenes években elvégzett kutatások eredménye szerint az iskola csupán 18%-ban járul hozzá a felnőttkori boldoguláshoz. A tudásanyag 75%-át a legjobbak is elfelejtik néhány év alatt, az emberek átlagosan az iskolában tanultak 9%-ára emlékeznek vissza úgy, hogy alkalmazni is tudják azt. “A boldoguláshoz 82%-ban nem az iskolában szerzett ismeretek járulnak hozzá – akkor mi? – tette fel a kérdést Vekerdy Tamás –, még csak nem is az IQ, hanem az úgynevezett érzelmi intelligencia (EQ). Ennek fejlesztéséhez a legjobban a család járul hozzá, a gyermekkorban az érzelmi biztonság megteremtésével.” Az iskola ezzel szemben a 7-8 féle intelligencia közül csupán a szóbeli-verbális intelligenciát méri. “Az iskola arra kíváncsi, mit nem tud a gyerek, nem arra, hogy mit tud” – mondta Vekerdy Tamás, aki szerint a súgás és puskázás elleni ádáz küzdelem értelmetlen, sőt, káros.

Vekerdy az ún. kooperatív iskola híve, ahol a diákok közösen gyűjtik össze a napi leckével kapcsolatos információkat, “puskáznak” mindenféle könyvből és “súgnak” egymásnak, miközben sokkal jobban elsajátítják a tananyagot, mint a tankönyvből és a jegyzeteikből biflázó társaik. “Az osztályozás rendkívül szubjektív, az extrovertált diákoknak kedvez, az introvertált tanulókat rendre lepontozzák” – mondta Vekerdy Tamás, aki a magyarországi oktatási rendszerről mondott véleményt, de tisztában volt vele, hogy Romániában sem különb a helyzet. “Amit száz évvel ezelőtt a tanítók és a tanárok ösztönösen tudtak a diákról, azt már elfelejtettük, a mai tudományos kutatások eredményeit még nem alkalmazzák az iskolában” – mondta az előadó, aki az előadás után a hallgatóság kérdéseire válaszolt. A kisgyerekes szülők megszívlelendő tanácsokat kaptak, az idősebbek sajnos inkább csak elkönyvelhették, mit nem csináltak jól gyakorló szülőkként.

A lázadó kamaszt előbb utóbb “el kell engedni”, miután gyermekkorában az érzelmi biztonságot megadtuk neki. Amíg elköltözik, addig viszont el kell viselni szemtelen magatartását, az örök harc nem vezet sehová – tanácsolta Vekerdy Tamás. A televízió egyértelműen káros hatással van a kisgyerekre, különösen a szombat délelőtti “neki való” rajzfilmek, amelyek bizonyítottan agresszívvá teszik őket. Az iskolai eredmények javítására a kooperatív oktatási módszereket ajánlotta az előadó: “Olyan iskola is van Magyarországon, ahol az első hat évben normális a tanár–diák együttlét, nem osztályoznak és csak az utolsó két évben készítik fel a diákokat a vizsgákra, mert arra is szükség van.” Befejezésül Vekerdy Tamás Albert Einsteint idézte: “Életemben egyetlen dolog akadályozta a tanulást: az oktatás.”

Nyugati Jelen/tm-t.ro