Szegedről kirajzott telepesek leszármazottait hívja találkozóra október elsején – a szegedi Paprikafesztivál napján – az Ötágú Síp kulturális egyesület a Szeged-Alsóvárosi ferences kolostorba, ahol bemutatják a Védőhálót a szögedi nemzetnek című programot. A szegedi találkozót előkészítő temesvári rendezvényre szeptember 16-án, pénteken a Geml József Társaskör székházában került sor, ahol a Temesvárról Szegedre elszármazott újságíró, Pataki Sándor mutatta be a Védőháló program részleteit a Majlátfalvára, Ótelekre, Pusztakeresztúrra, Porgányra, Torontálkeresztesre, Fényre stb. elszármazott szegedi telepesek képviselőinek.

“A török hódoltságot követően Szeged újabb és újabb telepes hullámokat tudott kibocsátani a török által feldúlt vidékre, ahol a dohány és a paprika kultúrának voltak az első számú művelői. A szegedi lakosok életerős falvakat hoztak létre. Elsőként Szentkláray Jenő történész foglalkozott ezekkel a telepítésekkel, majd Kálmáni Lajos katolikus pap, aki a gyűjtését a köz rendelkezésére bocsátotta. Egy Bálint Sándor nevű tudós, művészettörténész és néprajzkutató egész életét arra áldozta, hogy Szeged városával,  illetve a Szegeddel kapcsolatos eseményekkel, Szeged és a kirajzottak néprajzával foglalkozzon. Neki köszönhetjük a listát, amellyel föltérképezte ezt a kirajzást” – mondta Pataki Sándor, aki terepismeretét is felhasználva a Bálint Sándor féle listát a mai demográfai adatokkal fölfrissítve feltérképezte, hogy melyik telepes községben ma hány magyar él.

„Bálint Sándor kifejezett óhaja szellemében megpróbáljuk a szegedi nemzetet újra összehozni – mondta Pataki Sándor. – Az október 1-jei találkozó kísérlet arra, hogy fölmérjük: van-e történelmi igény arra, hogy a szögedi nemzet megismerje önmagát és újra kapcsolatot teremtsen. Az elképzelésünk közösen egy védőhálót szőni a szögedi nemzet fölé. Ez egy szellemi védőháló lesz, amelynek első számú ismérve az, hogy megismerjük egymást, tudunk egymásról, a gyermekeinknek továbbadjuk a hagyományt. Szeretném elérni azt is, hogy Bálint Sándor könyveit mindenki olvassa el. A védőhálónak az lesz a szerepe, hogy tudatosítsa ebben az embercsoportban a közös eredetet, hogy kialakuljon az össszetartozás érzése. A szellemi védőhálót követheti egy kulturális védőháló: az első telepes találkozó anyagát egy évkönyvbe összegyűjtjük és jövőtől évenként figyelemmel követjük ezeknek a településeknek a fejlődését, mindazt ami ezeken a településeken történik. A harmadik lépés pedig egy gazdasági védőháló kialakítása lesz, mert meggyőződésem, hogy ezeken a területeken komoly gazdasági potenciál van.”

A szegedi telepesek három magyarországi (Csongrád, Békés és Bács-Kiskun), két romániai (Arad és Temes) megyébe, valamint a ma Szerbiához tartozó területek összesen 140 településére rajzottak szét. Pataki Sándor elmondása szerint még a Felvidékre, a szlovákiai Érsekújvár környékére is elszármaztak szegedi paprikatermesztők, akiket szintén meghívtak az október 1-jei találkozóra.

A “Szellemi védőháló” nevű program október 1-jén reggel fél nyolckor misével kezdődik, majd a ferencesek köszöntik a vendégeket. Ezután az Ötágú Síp Kulturális Egyesület képviselői és a hivatalosságok köszöntik a megjelenteket. A résztvevők megkapják a Védőhálót a szögedi nemzetnek című programfüzetecskét és egy kis térképet, ami bemutatja nekik a szétszóródott, egykori szegedi lakosokat, segítve a későbbi együttműködésüket. Innen közösen kilátogatnak a paprikafesztivál helyszínére, és a várost körbejárva megismerhetik őseik múltját, egyben saját gyökereiket is. A szegedi találkozóra további résztvevőket várnak a szegedi kirajzásból telepített romániai községekből (Ótelek, Magyarszentmárton, Aurélháza, Torontálkeresztes, Ötvösd, Józsefszállás, Majlátfalva, Pusztakeresztúr, Óbéb, Bolgártelep, Keglevichháza, Porgány, Valkány, Nagyomor, Dézsánfalva, Öregfalu, Temesság, Zimándköz, Nörincse).

Nyugati Jelen