1871. április 6-án adták át a forgalomnak az Arad–Temesvár vasútvonalat, s ezáltal megvalósult az összeköttetés az Osztrák Államvasút Társaság birtokolta temesvári pályaudvar és a Tiszavidéki Vasút aradi állomása között, a két város pedig hatványozottabban bekerült a Monarchia közlekedési, gazdasági vérkeringésébe. Horváth Levente alprefektus kezdeményezésére április 6-án Arad megünnepli a vasútvonal átadásának 140. évfordulóját. Hogy ennek mi lesz a pontos programja, csak az elkövetkező napokban rögzítődik, az alprefektus annyit azért elárult a Nyugati Jelennek, hogy az ünnepség megszervezésébe természetesen bevonták mind a polgármesteri hivatalt, mind a megyei önkormányzatot. A részvételt egyébként Gheorghe Falcă polgármester is megerősítette.

Az építkezés előzményeiről, lebonyolításáról Oross András korábban részletesen írt a Magyar Országos Levéltár honlapján, s ebből kiderül, hogy a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium 1868. július 8-án rendeletben hirdette ki az Arad–Temesvár vonal építkezéséhez szükséges feltételeket, szabályozta a jogi keretet, a gazdasági, pénzügyi biztosítékokat. Erre azért volt szükség, mert a XIX. században a magyarországi vasútvonalak jelentős részét még magántársaságok birtokolták, s hasonló helyzet állt fenn ezzel a vonallal is. Az engedélyeztetési folyamat elég bonyolult és alapos volt, hisz a miniszter annak idején akár társaságnak is kiadhatta az előmunkálati engedélyt, ám a végleges építési engedélyt, az ajánlatok tanulmányozását követően adták ki. De előtte, amint Oross írja, a minisztérium által kiküldött bizottság közigazgatási és „műtan rendőri” bejáratást végzett, majd az eljárást az országgyűlés és az uralkodó által is jóváhagyott törvény kihirdetése zárta. Végül az Arad–Temesvár vonal építésére a végleges engedélyt a Darmstadti Kereskedelmi és Iparbank, a frankfurti Sulzbach testvérek, az emigrációból hazatért szabadságharcos és tábornok, Temesvár országgyűlési képviselője, Klapka György vállalkozó, valamint a nürnbergi Cramer Klett vállalkozó alkotta konzorcium kapta. De övéké lett a vasútvonal tulajdonjoga is egészen 1891-ig, amikor a XXXVIII. törvénycikk alapján államosították. Persze, nem csak ezt a szakaszt, hanem az Osztrák–Magyar Államvasút Társaság vonalait is.

Arad és Temesvár között a nyertes konzorcium a vágányokon kívül hat állomást – Újarad, Németság, Vinga, Orczyfalva, Merczyfalva, Szentandrás – és a Maros-hidat építette meg.
Az építésre kiadott korabeli engedélyben egyébként szerepelt, többek között az építkezés és koncesszió határideje, a kamatbiztosítékok leírása, a postai szállítás, a távírdák felállítása, a fuvardíjak szabályozása, a hadi és katonai szállítások rendje, üzemeltetési, pályafenntartási szabályok stb.

(Nyugati Jelen)