„A közösségnek olyan jövője van, ahogyan a magyar iskolát ma támogatja” - A Bartók Béla Elméleti Líceum vendége volt csütörtökön délután Király András tanügyi államtitkár, Szőcs Domokos kabinetigazgató és Nagy Éva tanácsos, akik magyar tanfelügyelőkkel, iskolaigazgatókkal, polgármesterekkel és önkormányzati képviselőkkel közösen vitatták meg a Temes megyei magyar oktatás gondjait.

A minisztériumi küldöttség sorra látogatja azokat a megyéket, ahol magyar nyelvű oktatás folyik, hogy a helyszínen ismerjék meg az illető megyére jellemző sajátos oktatási helyzetet, és segítsenek a gondok megoldásában.

A kerekasztal-beszélgetés bevezetőjében Király András államtitkár arra hívta fel a figyelmet: a decentralizáció következtében ma olyan az iskola, amilyent a közösség akar, és amilyent a polgármesterek, helyi tanácsosok támogatásával ki tud harcolni magának. „Mivel az iskola a jövőnk záloga, a holnap és a holnapután magyar közössége olyan lesz, ahogyan ma az iskolát támogatják, mellé állnak. Az iskoláért minden áldozatot meg kell hozni!” mondta Király András.

Elgondolkodtató, beszédes diagrammokkal illusztrált statisztikai adatokat mutatott be Kiss Ferenc magyar oktatásért felelős tanfelügyelő, amelyből kiderül: az utóbbi húsz évben szinte feleződött a Temes megyei magyar iskolákba járó gyerekek létszáma. Számottevő a gyermekszám csökkenése egyetlen év alatt is, hiszen Igazfalván például a tavalyi évhez képest szinte feleződött a gyereklétszám minden osztályban. Felfelé ívelnek viszont a gyermeklétszámok a fakultatív magyar nyelv-oktatás területén, van olyan évfolyam, ahol a magyar iskolába járó gyerekek létszámát már szinte utoléri a fakultatív magyarórákra járó gyermekek létszáma.

A teremben jelen levő dettai, igazfalvi, nagyszentmiklósi, lugosi, újszentesi, végvári, zsombolyai és temesvári oktatási intézmények és önkormányzatok képviselői ezután sajátos gondjaikról beszéltek, amely területeken a minisztériumi vezetőktől vártak segítséget: az ingázó tanárok sanyarú anyagi helyzete, a szimultán osztályok okozta gyermekveszteségek, egyes magyar tagozatokon különböző meggondolások alapján elszaporodott nem magyar (egyes esetekben magyarul sem tudó) gyermekek okozta gondok, a félbemaradt, finanszírozásra váró beruházások kérdése.

A fenti gondok orvoslási lehetőségeiről Király András oktatási államtikár az alábbiakat nyilatkozta a Nyugati Jelennek: „Mivel a gyereklétszám adott, abból kell főzzünk, amink van, abból kell egy megfelelő és hatékony oktatási rendszert kidolgozzunk. Úgy érzem, hogy ezekben a szórványosodó megyékben még inkább szükség van egy olyan koncepcióra, amely legalább egy tízéves időszakra előre gondolkodik és megkeresi azokat a pontokat, ahol érdemes humán erőt befektetni meg pénzt odavinni, hogy jó iskola működjön. Lehet, hogy meg kell hozni olyan fájdalmas döntéseket – éppen azért, hogy visszanyerjük a magyar oktatás iránti bizalmat –, hogy föl kell számolni olyan kisiskolákat, ahol nem tud minőségi oktatás kialakulni. Nagyon felelős és nagyon nehéz döntések ezek, de úgy érzem, a jövő szempontjából ezeket meg kell hozni. A találkozón elhangzottakból az is kiderült, hogy igazából képzett pedagógusunk sincs egy széles skálában működő oktatási hálózat fenntartására, ezért azt is meg kell nézni, hogy a létező erőket jól kihasználjuk, és ne szórjuk szét. Itt viszont kapcsolódnia kell az iskolához a helyi közösségnek, a helyi közösség képviselőinek – és itt nem az RMDSZ-re gondolok elsősorban, hanem a polgármesteri hivatalra és a helyi tanácsokra –, megteremteni azokat a feltételeket, hogy jó iskolákat tudjanak működtetni, egy kicsit több pénzt az iskolának rendelni.”
A temesvári iskola-összevonásokkal kapcsolatban, amelyet egyesek a „temesvári magyar oktatás Trianonjának” neveznek, mert három magyar iskolából idén kettő megszűnt, Király András így fogalmazott: „A Temes megyei RMDSZ és a pedagógusszövetség bizonyára meghányta-vetette ezeket a kérdéseket jó előre, és nem véletlenül hozták meg ezeket a döntéseket. Az, hogy három magyar iskolából egy marad, ez statisztikailag nagyon rosszul hangzik és nehéz megemészteni. Ha ezzel az intézkedéssel megerősítették a központi iskolát, lehet hogy ez egy jó döntés. Az én véleményem azonban az, hogy lehetőleg minden kerületben elemi szinten meg kell tartani az iskolát. Az esélyt meg kell adni mindenkinek, hogy magyarul tudjon tanulni és taníttatni a gyerekét. Ezek a helyi lehetőségek, sajátosságok függvényében alakulnak. Mi azért is megyünk el minden megyébe, hogy ne elméleti síkon és ne csak a számokat nézve okoskodjunk, mert minden megyében más a helyzet. Az a célunk, hogy a helyi közösségek érezzék át a fontosságát az anyanyelvű oktatásnak!”

(Nyugati Jelen)