A délutáni megemlékezésekre megtelt a tér, amit egyébként csak néhány hete neveznek hivatalosan is a Román–magyar megbékélés parkjának; eddig tulajdonképpen még mindig a Tűzoltók tere volt a neve, illetve az idősebb aradiak Attila térként ismerték. Az ünnepség alatt megjelent az Új Jobboldal nevű román szélsőjobboldali mozgalom néhány temesvári tagja, de csendben álldogáltak a Szabadság-szoborral átellenben lévő román diadalívnél.

Kétezer, vagy valamivel több lehetett a megemlékezők száma, de a többségüket a Magyarországról érkezők – magánszemélyek, iskolások, civil s egyházi szervezetek képviselői – tették ki. A Kecskeméti Református Kollégium Gimnáziuma sokadszor szervezett kerékpáros túrát Aradra október 6. alkalmából, de rajtuk kívül több hódmezővásárhelyi és szegedi diákot is láttunk, a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum pedig teljes létszámban, tizenegy autóbuszra való diákkal és tanárral vett részt az aradi rendezvényeken. „A portásokon kívül csak az maradt otthon, aki beteg, mert még a rendszergazda, a titkárnő, és a gazdasági személyzet is eljött a közel ötszáz diákkal együtt – mondta Horváth László igazgató. – Azért tartom fontosnak, hogy részt vegyünk a rendezvényeken, mert Arad valóban a magyar Golgota, és minden magyarnak legalább egyszer el kell jönnie ide. A diákok megértették, hogy ők itt most Magyarországot képviselik. Sehol nem képviseli a Magyar Köztársaságot jelenleg ötszáz fős csoport a határokon kívül, mert az afganisztáni, vagy a koszovói kontingens is csak két-háromszáz fős.”

Az ünnepségen felszólalók mind kiemelték, hogy a szabadságharcosok – köztük a Habsburg császári haditörvényszék által megtorlásként halálraítélt 13 vértanútábornok – áldozata nem volt hiábavaló, és hogy általában zsarnokság ellen felkelők életének kioltásával nem sikerül elpusztítani a szabadságeszmét. Gheorgeh Falcă aradi polgármester a békés egymás mellett élés feltételének a kölcsönös tiszteletet, a személyi és közösségi szabadság biztosítását nevezte. Markó Béla RMDSZ-elnök, a román kormány miniszterelnök-helyettese szerint a mai fogyasztói társadalmunkban is vannak olyan dolgok, amelyek nem értéktelenednek el, „vannak a múltnak olyan csillagai, amelyek ma is ugyanúgy ragyognak (…) és vannak olyan üzenetei a történelemnek, amelyeknek sohasem jár le a szavatossági idejük”. A magyarokat nemcsak a közös nyelv köti össze – fogalmazott –, hanem az is, hogy egyszerre dobban a szívük Szent István, Mátyás király, Petőfi vagy Damjanich neve hallatán. Attól, hogy a 13 aradi vértanú közül többen nem is tudtak magyarul – tette hozzá –, büszkébbek lehetünk magyarságunkra. „A magyar szabadságért élni és harcolni nagyszerű dolog ugyan, de meghalni érte, esetleg úgy, hogy valaki nem is magyar, ezerszeresen tragikusabb és ezerszeresen fontosabb üzenetet jelent – mondta. – Évről évre összegyűlünk itt, Aradon október 6-án, és elmondjuk, hogy mit gondolunk a nemzetről, a szabadságról, az együttélésről. De vajon mi magunk megszívleljük-e, amit mondunk? Azt gondolom, hogy igen. Egy olyan monumentális műalkotás fényében és árnyékában mondom ezt, mint a Szabadság-szobor. Mert a Szabadság-szobornak nem járt le a szavatossági ideje, hiába akarták egyesek kilencven esztendeje szemétre hajítani, mint egy kopott ócskaságot – mert feltámadt. Hol vannak azok, akik egykor halálra ítélték a Szabadság-szobrot? Már rég nem élnek ők, de a Szabadság-szobor élőbb, mint valaha. Nem magától támadt fel, mi vettük vissza az enyészettől, mi együtt, és azért tehettük meg ezt, mert igenis, az aradiak lelkében ott élt múlhatatlanul az a szabadságvágy és szabadságakarat. Isten éltesse az aradiak szabadságszeretetét!”

Hende Csaba magyar honvédelmi miniszter szerint Arad csak egy állomás volt azon az úton, amely a jobbágyfelszabadításhoz, a népképviseleti országgyűléshez, a nemzeti őrsereghez vagy a nemzeti bankhoz, egyszóval a magyar szabadsághoz vezetett. A tárcavezető emlékeztette a hallgatóságot, hogy a magyar kormány az egész Kárpát-medencei magyarságért felelősséget érez. „Román barátaink tapasztalataiból tanulva vezettük be a kettős állampolgárság intézményét, támogatjuk a határon túli magyarság decentralizációs és autonómia-törekvéseit, kormányunk kiemelt figyelmet fordít a szórványban élő magyarságra, figyelünk mindazokra, akik magyarként élnek és dolgoznak, és a mindennapokban küzdenek meg nemzetünk jövőjéért, megmaradásáért” – mondta, nem mulasztva el megemlíteni, hogy milyen példátlanul súlyos ipari katasztrófa (átszakadt az ajkai vegytározó) sújtott egyes dunántúli településeket. „Ezen a magyar nemzet számára oly szent helyen álljunk meg egy pillanatra, és fohászkodjunk mindazokért, akik ebben a borzalmas szerencsétlenségben meghaltak, akiknek az egészségéért az orvosok küzdenek, és akik egyik pillanatról a másikra veszítették el azt, amiért egész életükben dolgoztak. De bízom benne, hogy a nemzeti összefogás ezen is átsegít” – mondta. Király András tanügyi államtitkár, az Arad megyei RMDSZ elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy „a közösségi akarat megnyilvánulásaként, érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ előbb parlamenti, majd kormányzati tényező lett, és ez tette lehetővé, hogy a Szabadság-szobor 1999-ben kiszabaduljon a várfogságából, és 2004. április 25-től újból köztéren álljon”. Ez az egység megbomlik új pártok alapításával – utalt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács pártalapítási szándékára –, és Király szerint tanulni kellene más Kárpát-medencei magyar közösségek esetéből, amelyeknek az érdekvédelmi képviselete meggyengült azáltal, hogy többfelé szakadtak.

Az ünnepi beszédek elhangzása után a megemlékezők elhelyezték koszorúikat a Szabadság-szobor talapzatán.

(Nyugati Jelen)