Mint százhuszonhat esztendeje minden évben, szeptember 14-én, a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén a hagyományos templombúcsúra gyülekeztek az ótelekiek, akik a szerdai időpont ellenére zsúfolásig megtöltötték az utóbbi években kívül-belül szépen felújított katolikus templomot. A papság és a magyar népviseletbe öltözött fiatalok ünnepélyes bevonulását követően Szilvágyi Zsolt kanonok megszentelte a hívek adományaiból épült templomkerítést.

Ft. Heinrich József óteleki plébános, tb. főesperes meghívására, az egyházmegye papjainak jelenlétében, az ünnepi szentmisét Ft. Szilvágyi Zsolt kanonok celebrálta. Az igehirdetés során Ft. Szilvágyi Zsolt arra a kérdésre kereste a választ: vajon mit üzen a mai ótelekieknek, az ünnepre hazatért elszármazottaknak a kereszt, amelynek oltalmába ajánlották az elődök templomukat és közösségüket? „A kereszt függőleges ága Istennel való kapcsolatunkra emlékeztet és azt üzeni most is: az a közösség, amely élni akar, fel kell fedezze újra Istent. Az óteleki közösség, amely élni akar, vissza kell térjen keresztény katolikus gyökereihez!

A keresztnek van egy vízszintes ága is. Krisztus nem csak az Istennel való kapcsolatunkat állította helyre, a kinyújtott keze abban segít, hogy a kezeket összevezesse, hogy kiengesztelődést szüljön ember és ember között. A kereszt vízszintes ága most azt üzeni, hogy túl kell lépjünk az emberi viszályokon, meg kell bocsátanunk egymásnak! Az a közösség, amely élni akar, meg kell fogja egymás kezét!” – mondta ft. Szilvágyi Zsolt.

Az ünnepi szentmise végén a jelenlevők elénekelték a Himnuszt, majd a templom előtti téren a pécskai Búzavirág néptánceggyüttes és az óteleki táncosok műsorának tapsolhattak a templombúcsú résztvevői.

Az utóbbi évek hagyományai szerint az ünnepség a futballpályán folytatódott, ahová Szabó Csaba polgármester és Ingrisch József mezőgazdasági vállalkozó össznépi bográcsosra invitálta a falu lakóit és a vendégeket. A búcsús tömeg sertés-, marha-, birka- és vaddisznó-pörköltből válogathatott, a legkisebbeket gyermekjátékok és pónilovak szórakoztatták.

„Az óteleki templombúcsú a falu legnagyobb ünnepe, szinte nagyobb ünnep a hívek számára, mint a karácsony vagy a húsvét! – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Heinrich József óteleki plébános – Ez a 126-dik templombúcsúnk Óteleken, ezt az ünnepet „az átkosban” is megtartották az emberek, pedig a hatóságok mindent megtettek a betiltása érdekében. Abban az időben is háromnapos ünnep volt a templombúcsú: az előkészületi nap, maga az ünnep és utána a pihenőnap. Ilyenkor a falu lakossága megduplázódik, szinte minden portán van vendég. Az előkészületek során mindenki takarít, rendet csinál, a portákat rendbe hozzák. Külön kiemelném, hogy az idén a búcsúhoz kötődik a templomkerítés megszentelése, amit a hívek adományából építettünk, de a sekrestyét is újjá varázsoltuk és a temetőkerítés is megújult. Ez a vallásos hagyomány mindenképpen a falu épülésére szolgál! Újdonság volt az idén, hogy az ünnep előestéjén, a vigiliáján kimentünk a temetőkápolnába – amelynek szintén a Szent Kereszt a patrónusa –, és imádkoztunk az elhunyt hozzátartozókért, az óteleki elődeinkért, ez volt a kisbúcsú.”

Nyugati Jelen