Csaknem kéttucatnyi, középkori páncélt viselő katonai hagyományőrző küzdött meg egymással szombaton az újszegedi Partfürdőn; a rendezvényen az is kiderült, milyen védelmet nyújtott a támadások ellen a sztyeppei népek lamellás vértje. Kun, avar, rusz, norvég és viking harcosokkal is találkozhattak azok, akik részt vettek a páncélos vitézek ötödik találkozóján, amelynek idén Szeged adott otthont. Az ország minden részéből érkező katonai hagyományőrzők törekedtek arra, hogy fegyvereik és viseletük a lehető legjobban hasonlítson a középkori harcosokéra. Ehhez tanulmányozták a korabeli régészeti lelelteket, képi ábrázolásokat és leírásokat.

A harcosok a bemutatkozások után párviadalokon és csatajelenetekben mérték össze ügyességüket. A küzdelmek az első "halálos sebig" tartottak, az élezetlen fegyvereknek és az akár negyven kilót is nyomó vértnek köszönhetően néhány kék foltnál azonban senki sem szerzett komolyabb sérülést.
A résztvevők erejének és ügyességének összemérése mellett a szervezők a kísérleti régészet módszereivel arra is választ kerestek, milyen védelmet nyújtott a támadások ellen a sztyeppei népek lamellás vértje.

Magyar András, a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársa az 1930-as években Kunszentmárton közelében előkerült leletegyüttes alapján elkészítette egy V-VI. századi, avar kori lamellás vért rekonstrukcióját.
A két milliméteres vastagságú fémlemezekből készült, összefűzött és bőrre erősített vért jól vizsgázott: a bábun - amely az emberi testhez hasonlóan függőleges és vízszintes tengelyéhez képest is el tudott fordulni - csupán apróbb sérülések keletkeztek, annak ellenére, hogy több lándzsás lovasrohamon is átesett, s nyílvesszők is záporoztak rá.

MTI