Közös román-magyar kutatási program indult a szegedi és a temesvári egyetem szakembereinek részvételével a Maros Lippa és Szeged közötti, alföldi szakaszán a folyó múltjának, jelenének és jövőjének a vizsgálatára.
A tizennyolc hónapig tartó közös munka során tizenkét magyar és négy román kutató elemzi a Maros és völgyének hidrológiai, hidromorfológiai, geológiai és geomorfológiai tulajdonságait - mondta Sipos György projektmenedzser a 166 eurós összköltségvetésű, uniós támogatással megvalósuló program nyitórendezvényén pénteken Szegeden.

Az elmúlt százezer évben a Maros óriási területeket járt be Orosházától Nagyszentmiklósig, százával hagyva maga után egykori medreit. Néha enyhén kanyargós szűk mederben folyt, máskor olyan széles volt, mint jelenleg a Duna. Mindennek hátterében a terület éghajlatának - csapadéknak és hőmérsékletnek - folyamatos változása állt.

A folyó jelenleg az egyik legfontosabb természeti erőforrás a régióban. Vize természetes élőhelyeket és mezőgazdasági területeket tart fenn, a medréből kitermelt nagy mennyiségű kavics és homok fontos építőanyag, hordalékkúpja pedig kulcsfontosságú vízbázis. Az itt élők mindig is a törekedtek a folyó gazdasági hasznosítására, de ennek során általában nem mérték fel a hosszú távú következményeket.

A projekt során létrehozott adatbázis elő fogja segíteni a jövőbeni változások becslését, valamint a folyó regenerációs képességének meghatározását. Mindez elengedhetetlenül fontos a hosszú távú és fenntartható folyógazdálkodás szempontjából - hangsúlyozta a szakember.
A Maros alföldi szakasza mentén mintegy 400-450 ezer ember él. A kutatók kíváncsiak arra is, hogy a lakosság milyen környezeti problémákat érzékel a térségben, hogyan képzeli el a folyó hasznosítását. A szakemberek ezer fő bevonásával kérdőíves felmérést is készítenek, és interjúkon kérik ki az emberek véleményét - közölte a Szegedi Tudományegyetem természetföldrajzi tanszékének tudományos munkatársa.

MTI