Színész–Újságíró meccs… utóbbiak nélkül
A múlt csütörtökén közöltük le a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház „Mozgással és sporttal kezdődik a temesvári színháti évad” című kommünikét, ám az ebben megfogalmazott „A vasárnapi sportnapon csap össze a temesvári magyar társulat és a workshop résztvevőinek közös csapata a temesvári magyar újságírókból és színházbarátokból álló együttessel” kijelentés nem igazán valósult meg…

2006-ban az ötéves temesvári jelenlétét ünneplő Nyugati Jelen, Pataky Lehel Zsolt akkori szerkesztőségvezető szervezte meg az első találkozót a színészekkel, mindezt azzal az elgondolással, hogy az elkövetkezendő években, az „idénykezdés” előtt a művészek ezzel a mérkőzéssel melegítsenek. Akkor az újságírók győzedelmeskedtek, ám 2007-ben elmaradt a művészek által ígért visszavágóra való kihívás.
Két esztendeje két fiatal, egy színész és egy újságíró vette át a szervezést, így újból egy igazi csata volt látható, ezúttal megújult helyszínen, a 26-os Általános Iskola pályáján, ráadásul az újságíró gárda már nem csak „jelenes” szerkesztőkből tevődött össze. Nos, tavaly már egy inkább Színész–Színházbarát meccsen szurkolhattak a csinos színésznők, mert az újságírók csapatából többen is – különféle magánügyi problémák miatt – nem tudták elfogadni az amúgy is későn, félszájjal történő meghívást. A színházasok idén is teljesen átengedték az úgynevezett újságíró-színházbarát csapat megszervezését, ám sajnálatos mód a temesvári sportújságírás doyenje, azaz a fővédnök és a fordító, állítólagos csapatkapitány már nem vette a fáradtságot elhívni az amúgy is maroknyi magyar riportert. Érdekesség, hogy az utóbbi volt 2008-ban a Színész válogatott–Újságíró válogatott mérkőzésének a kakukktojása – lehet éppen ezért kosarazta ki azokat a firkászokat, akik anno nem hívták meg az általuk kezdeményezett találkozóra?! A választ keressük, de nem találjuk, mindenesetre ez nem volt szép fiúk!
Ami a színházasokat illeti, nos őket nem lehet hibázni a hagyomány eltiprásáért, bár meglehet, a haverjait Újságíró-Színházbarátcsapatba csempésző emberünket inkább csak egy feladattal kellett volna megbízni, hogy hozza el az otthonában elraktározott vándorkupát, amely a jelek szerint egyre értékesebb lett.