A hadak útját követve körülbelül hetven harcos jelent meg a Kovászna megyei Rétyi tó térségében, az Egerpatak és Szacsva települések között felvert Hun táborban.
A letelepedést követő éjszaka után egy nyílvesszőre tűzve, egy az ősi, rovás írással írt levelet kaptunk, amiből kiderült az, hogy a hun népek a hadak útját követvén egy kissé összekeveredtek egymással. Szerencsére többen akadtak a hun harcosok között olyanok, akik folyékonyan olvassák az ősi írást, így a rejtelmes üzenetet hamar meg is fejtettük.

Egy kis erő és találékonyság felmérő után hamar kitűnt az, hogy kik a hun népek vezérei és senyői. Ezt követően rövidesen az összekeveredett asszony és harcos állomány szétválasztására is sor került. A szétválasztott dzsong-hun, tik-hun, hujen-hun és kiang-hun népek hamar szét is rebbentek, mindegyik megkereste és kijelölte a saját népének a területét. A lakóterület kiépítése sok munkát igényelt, hiszen a tűzhely szakszerű elkészítése mellett, a sátrak felverése, tűzifa beszerzése, bejárati kapu, karám és raktár elkészítése, az őrség megszervezése is mind-mind a hunokra hárult. A frissen megválasztott vezéreknek nagyon kevés idejük volt ahhoz, hogy ehhez az embert, helyesebben hun harcost próbára tevő feladathoz felnőjenek, de mindannyian a meg lévő és szunnyadó képességeiket latba vetve nekivágtak a vezért próbáló feladatoknak.
Újabb napra ébredve újabb, rovásírással írt levél érkezett. A levél tartalmát végigböngészve megtudtuk, hogy a környező településeket kell felderítenünk. Tájékoztatás képen a levélben csupán a kínaiak által használ irányjelzők szerepeltek, azaz annyi, hogy fekete, fehér, kék, vagy vörös irányokat kell követni. A vezérek ügyességét bizonyította, hogy mindannyian megtalálták a falukat és kiderítették, hogy hányan laknak az illető településen, milyen vallásúak, és melyik Istenben hisznek, mivel foglalkoznak, mit tudnak rólunk, hunokról, a rétyi tóról, és a falujuk történetéről. A felderítés közben megtudtuk azt is, hogy a környéken Egerpatak, Szacsva, Kisborosnyó, és Kispatak települések vannak, akiknek lakói nagyon barátságosnak mutatkoztak velünk, hunokkal szemben. A településen látottakat, hallottakat és tapasztaltakat este a fejedelmi sátorban meghitt körülmények között jelenítették meg a felderítők. Estére a karámok megteltek lovakkal és ezzel hun szokás szerint el is kezdődött a zsákmány, illetve a fogolyejtés.
A harcosok úgy döntöttek, hogy ennyi gondviselés és kegyelem után, amit a táborba érkezés után átéltek kötelességük elmenni és megköszönni az Istennek mindezeket az ajándékokat. Az Úr napján a csapat a szomszédos Egerpatakra gyalogolt Istentiszteletre. Az ebéd után égi áldásban is bőven volt részünk, mert jókora eső zúdult le a tábor területén. Néhány tapasztalatlan hun felszerelése, és ruhája elázott, de jó lecke volt ez mindenkinek egy életre, hogy egy hun harcosnak mindig mindenre fel kell legyen készülve, és esőben is napsütésben is kell állnia a sarat.
Szerencsénkre az égi csatornák elapadtak estére. Így másnap ezek a sűrűvérű, állandóan küzdelemre és hódításra kész huntörzsek számháború formájában mérték össze erejüket. A küzdelemből a dzsongok kerültek ki győztesen. Az összecsapásban legelőször a hujenek harcos állománya számolódott fel, majd a kiangoké, illetve a tikkeké. A kemény, több órás harc nyomait lemosni a Rétyi tó hűsítő vízéhez gyalogoltunk. Jóleső és kellemes érzés volt a hosszú harc és gyaloglás után a tó vízét élvezni.
Az utolsó előtti napon a Rétyi nyírt meglátogatva a nemezzel és a nemez készítésével ismerkedtünk meg. Mindenki egy kis nemez golyót készített, amivel később egy üres műanyaghordóba kellett betalálni. Az ügyesség próba előtt egy kötélhídon tettük próbára a hunok leleményességét és bátorságát. A tartalmas rétyi nyíri portya után hazafelé a Rétyi tót immár másodszorra is útba ejtettük.
A tábortüzet követő reggel a táborbontás következett. Reggel az is kiderült, hogy a táborban a legügyesebbek a dzsong-hunok voltak, maguk mögé utasítva a kiangokat, tikeket és a hujeneket is. A győztesek magatartása is igazolta azt, hogy szorgalmas és következetes munkával, valamint pozitív hozzáállással az életben is bármikor eredményeket érhetünk el.
A tábor igazi győztesei végül is azok a hunok voltak, akik mindvégig kitartottak. Ők megtapasztalhatták azt, hogy bármilyen nehézség is adódik nem érdemes elcsüggedni, és feladni. Ezekért az élményekért mi hunok köszönetet mondunk a két szervező intézménynek az Ikafalvi Református Egyházközségnek és a Magyar Ifjúsági Tanácsnak, ugyanakkor támogatóinknak: Kovászna Megye Tanácsának, a Communitas Alapítványnak, Kisborosnyói Nyíres Lokálpatrióta Körnek, valamint az Egerpataki Református Egyházközségnek. Az ők segítségük nélkül nem járhattunk volna a hadak útján.

Bardócz Csaba