Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSZ) Veres Péter szerkesztő közreműködésével nemrég jelentette meg Egy az Isten! Unitárius imák című kötetét. Az ünnepi és hétköznapi, alkalmi imádságokat 29 unitárius lelkész és egy kislány írta. A 183 oldalas imakönyvet az ULOSZ képviselőinél és az egyházi központban lehet megvásárolni, ára 15 lej. A könyv megjelenése kapcsán Székely Kinga Réka, az ULOSZ elnöke írt ajánlót, mely az alábbiakban olvasható.
Imádkozni jó
Apai dédnagyanyám, miután nyolcvanadik életévét betöltötte, nálunk lakott a kobátfalvi parókián. A faluban Pap Róza néni volt a „barátnéja”, akinek szép lassan elmesélte egész életét. Ennek az élettörténetnek főbb helyszínei Kendilóna és Köblös, hátborzongató eseményei pedig a világháborúk, az odaveszett katonalegények, a földreformok és a padlásseprések.

Mint egy trónjától megfosztott királyné, méltóságteljesen és szertartásosan végezte mindennapi foglalatosságait. E foglalatosságok mindennapi záróakkordja az esti imádkozás volt. A vitrines szekrénnyel szemközt állt, a szemét becsukta és kezeit összekulcsolva hosszasan mozgott az ajak. Imádkozott.
„Mama, miért imádkozol minden este?”– kérdeztük tőle, egy kicsit gúnyolódva is. „Azért, gyermekeim, mert jól esik.” – válaszolta.   
Amikor az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége és Veres Péter szerkesztő által megjelentetett imádságos könyvet a hívő ember figyelmébe ajánlom, dédnagyanyámat idézve biztatom magunkat: imádkozzunk, mert imádkozni jó.
Az imakönyv lapjain huszonkilenc lelkész, valamint egy kislány imája hangolja rá az Olvasót a lélekben való felemelkedésre és megnyugvásra. Mivel földi életünk hétköznapokból és ünnepnapokból tevődik össze, az imádságok követik ezeket a jeles és jeltelen napokat. Az ünnepi imák hozzásegítenek ahhoz, hogy lélekben ráhangolódjunk a kivételes és ritka alkalmakra. A hétköznapi imák pedig abban támogatnak, hogy a mindennapokban se távolodjunk el a gondviselő Istentől és az általa adott élet szeretetétől. Földi életünk küszöbeinek átlépésekor is szóra nyílik a lélek és segít abban, hogy kiemelkedő egyházi szertartásainkat a kisugárzó isteni szeretet és irgalom ölelje át. Végső emberi kérdéseink boncolásakor is imára nyílik ajkunk, mert nem lehet egyedül maradni se születéskor, se halálkor.
Imádkozzunk, mert imádkozni jó. Amikor útra indulunk, amikor megérkezünk, amikor ünnepet várunk, amikor betegen fekszünk, amikor tanulásba fogunk, amikor jegyességbe lépünk, amikor sétálunk a kutyánkkal, amikor készülünk úrvacsorát venni, amikor űzzük a telet, és a amikor a tavasszal együtt feltámadunk, amikor hálát adunk a termésért, amikor elér a nyári vihar, imádkozzunk.
Imádkozzunk a magunk érdekében, lelki békénk megtalálása és megtartása érdekében, életünk céljának megtalálása érdekében. Tápláljuk és gondozzuk lelkünket az ima által. Teremtsük meg a hangulatát minden egyes napnak. Ha pedig néha úgy érezzük, hogy ez meghaladja erőnket, akkor vegyünk elő egy imát és addig olvassuk, százszor és ezerszer, amíg elég erősnek érezzük magunkat ahhoz, hogy az életet újra becses, drága ajándékként kezeljük.
Minden nap megér egy imát, mert az élet néha fájdalmas, mindazonáltal kimondhatatlanul gyönyörűséges.

Székely Kinga Réka