James Cone és munkatársai - amerikai közegészségügyi szakemberek - részletes beszámolót gyűjtöttek attól a 13 337 embertől, akik foglalkozásuknak megfelelően dolgoztak a mentés első pillanatától a teljes rendbetételig, illetve 28 593 lakótól, iskolástól és mindenféle foglalkozású embertől, akik a katasztrófa közelében tartózkodtak.
A résztvevők egészségi állapotát 2003. szeptember 12-től 2004. november 24-ig gondos vizsgálatokkal követték nyomon. Összehasonlítási alapként a kutatók a New York városában 2003-tól 2009-ig élők egészségügyi viszonyait használták.

A bármely okból bekövetkező halálozás a mentési munkák során aktívan dolgozók körében statisztikailag jelentős mértékben alacsonyabb volt, mint a város átlagos halálozásának mértéke. A mentésben és romeltakarításban tevékenykedők között sem a szív-és érrendszeri, sem a vérképzőszervi halálesetek száma nem növekedett.
A kutatók szerint az eredmények megfelelnek a várakozásnak. Egyik ok az "egészséges munkatárs" tényező. Ennek lényege, hogy az olyan munkakörben, mint a tűzoltás vagy a mentés, az ott dolgozók az átlagosnál egészségesebbek, rátermettebbek, mint a lakosság átlaga, rendszeres ellenőrző vizsgálatokra járnak, tehát eleve jobb egészségnek örvendenek.
A másik tényező az "egészséges önkéntes" tényező: legtöbbször azok ugranak neki segíteni, akik tudják magukról, hogy bírják a rendkívüli megterhelést.

A katasztrófa-elhárítással foglalkozó szakemberek és az önkéntesek között, akik a New York-i Világkereskedelmi Központ összeomlása utáni egészségtelen körülmények között végzett romeltakarításban vettek részt, sokkal kevesebb a halálos áldozat, mint arra a szakemberek számítottak - állapította meg a Lancet című folyóirat tanulmánya.

MTI