A „hatos csomagként" ismertté vált jogszabálycsomag a gazdasági kormányzásról tegnap a Parlament gazdasági szakbizottságán is keresztülment. A képviselők az Európai Bizottságra erősebb felügyeleti hatalmat ruháznának, növelnék a döntéshozatal átláthatóságát, új szankciókat vezetnének be, és korlátoznák a tagállamok lehetőséget, hogy kibújjanak a szabályok alól. Ugyanakkor támogatnák a gazdaságilag hasznos költségvetési kiadásokat.

A jelentéseket a szokásosnál szorosabb szavazási arányokkal sikerült csak elfogadni. A frakciók eltérően vélekedtek arról, hogy mekkora hangsúlyt kapjon a költségvetési szigor. Az is vita tárgya volt, hogy milyen szabályok biztosíthatnák, hogy a tagállamok továbbra is eszközölhessenek olyak kiadásokat, melyek serkentik a gazdasági növekedést. A szavazás után a szocialista frakció a növekedést gyarapító beruházások tekintetében további követelményeket említett.

A szigor és a rugalmasság egyensúlya
A képviselők számára az jelentette a fő nehézséget, hogy hogyan egyensúlyozzák az egyik oldalon a reformokat halogató tagországokra kivetett büntetések automatizmusának megerősítését, másfelől pedig biztosítsák, hogy a hosszú távú gazdasági növekedéshez szükséges beruházásokat továbbra is végre tudják hajtani. Az elfogadott jelentések az eredeti javaslathoz képest keményebben lépnének fel a felelőtlen kiadásokkal szemben, de egyben kötelezik a Bizottságot, hogy a „jó" kiadásokat külön elbánásban részesítsék amikor a tagállamok reformcsomagjait bírálják.

A Parlament jogszabálytervezete megerősítené az ún. „fordított minősített többséggel" való döntéshozást a Tanácsban. Elsősorban azokon a területeken, ahol a tagállamok stabilitási programjait bírálják, ezekben változtatásokat javasolnak, vagy úgy döntenek, hogy nem tettek eleget a költségvetési politikájuk rendezéséért. Ez megnehezítené, hogy a tagállamok közös megegyezéssel szőnyeg alá söpörjék a fiskális problémáikat, mivel ehhez egy formális szavazaton keresztül kellene szembeszállniuk a Bizottság javaslatával, ami politikailag egy nehéz és kellemetlen feladat.

Másrészről a Parlament álláspontja azt is előírja, hogy a tagállamok értékelése során vegyék figyelembe az olyan közberuházásokat, melyek pozitívan hatnak a gazdasági növekedésre, a foglalkoztatásra, vagy egyéb társadalmi-gazdasági célokat szolgálnak. A nemzeti reformcsomagok összeállításakor pedig nemcsak a költségvetés csökkentését kellene meghatározni, hanem növekedést és a foglalkoztatást növelő beruházásokat is tervbe kéne venni. Végezetül a makrogazdasági egyenetlenségeket, mint például az alacsony versenyképességet vagy a gazdaság túlpörgését, vizsgáló ún. „scoreboard" (eredménytábla) indikátorain belül a szociális mutatókra nagyobb hangsúlyt kell fektetni. A szakbizottság azt is leszögezi, hogy ezeket az indikátorokat nem lehet a társadalmi partnerek jogainak leépítésére vagy a kollektív szerződésjogok gyengítésére felhasználni, és hogy a tágabb körülményeket figyelembe véve kell őket értelmezni. 

Erősebb felügyeleti jogot a Bizottságnak
A tagállamok kibúvói azáltal is csökkennek, hogy a Bizottság fontosabb szerephez jut a különböző folyamatok minden stádiumában. A tagállamok vizsgálatát, bírálatát, és a figyelmeztetések kiküldését például több esetben a Bizottság, és nem a Tanács végezné. Ezzel nehezítenék meg azt, hogy a tagállamok egymás kihágásait maguk közt megbocsássák.

Áttekinthetőség
A Parlament hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak ki kell állniuk az új gazdasági kormányzás mellett, és ezt átlátható folyamatokkal segítenék elő. A tagállamok büntetéséről szóló tanácsi szavazásokat krízishelyzeteken kívül például mindig nyilvánosan kellene megtartani. A Parlamentnek is szerepe lenne az áttekinthetőség javításában, mivel az eurócsoport elnöke, a tagállamok kormányai, és a Bizottság is részt venne egy rendszeres gazdasági párbeszédben, melyeket akár a tagállamok, akár a Parlament hívhatnának össze.

Szankciók
A kedden elfogadott jelentéstervezetek nagyjából a Bizottság javaslatát követik, bár egy-két dologban eltérnek tőlük. Például egy 0,5%-os egyszeri büntetést vezetnének be azokra a tagállamokra, melyeket azon kapnak, hogy meghamisították a költségvetésüket. Erre a szankcióra is a fordított minősített szavazás vonatkozna, mint az összes többi büntetésre is. A tagállamok, melyek nem hajlandóak a makrogazdasági egyensúlyhiányukat orvosolni, hamarabb kényszerülnének büntetést fizetni: amint a Tanács úgy határoz, hogy a tagállam nem tett annak érdekében, hogy helyreállítsa a makrogazdasági egyensúlyt, a tagállam köteles lerakni egy kamatozó betétet, éves GDP-jének 0,1% értékében. Ha a tagállam többszörösen és súlyosan is elmulasztja kötelezettségeit, a szankció mértéke 0,3%-ra is növelhető.

A kamatokból származó bevétel az Európai Stabilitási Mechanizmusba, illetve annak létrejöttéig az Európai Befektetési Bankhoz kerülne. Ez is eltér a Bizottság javaslatától, amely szerint a jól teljesítő tagállamokhoz folyt volna vissza ez az összeg.

Egyéb részletek
Az államadóssággal kapcsolatban az olyan tagállamoknak, melyeknek adósságuk az éves GDP 60%-a felett van, három éven keresztül átlagosan évi 5%-kal kéne csökkenteniük az államadósságukat (a Bizottság ennél merevebb javaslatot tett: három éven keresztül minden évben 5%-os adósságcsökkentést írt elő). A szakbizottság az euróövezetre szigorúbb költségvetési szabályokat vetne ki. A Parlament a Bizottságtól azt is kérte, hogy az év végéig javasoljon jogszabályokat egy európai államkötvények kibocsátásának, illetve egy Európai Monetáris Alap felállításának lehetőségéről.

A jelentéstervezetek az európai szemeszternek, az euró plusz paktumnak és a nemzeti reformprogramok rendszerének is komolyabb jogi hátteret biztosítanak. A képviselők szerint a gazdasági kormányzási csomag ezen részeinek nem volt eddig olyan jogi alapja, ami a hatékonyságukat garantálta volna.

EP